Egyszerűen érthetetlen, ha egy önkormányzat hosszú évek alatt annyi adótartozásból származó kintlévőséget halmoz fel, hogy azt már nyilvánvalóan be sem tudja hajtani. Az egykori Ikarus telephelyének volt tulajdonosa 1,3 milliárddal maradt adós, s miután a telephely árverésen 2,2 milliárd forintért talált új gazdára, s igen jelentős más követelések is terhelik az ingatlant, a kerület valószínűleg már hiába fut a pénze után.
Érdekes, személyeskedéstől sem mentes vitába bonyolódtam a kerületi polgármesterrel az egykori Ikarus gyártelepének sorsa kapcsán. Kovács Péter engem hazugsággal vádolt, mert a választási kampányban szerinte valótlanságokat állítottam a telephely egykori gazdájának adótartozása, illetve a terület hasznosítása ügyében, s bár terjedelmes levélben válaszolt a kérdéseimre, de az aggályaimat nem sikerült eloszlatnia (a kérdéseimet teljes terjedelmében itt, a polgármester levelét itt, az erre adott válaszomat pedig itt olvashatják).
Egyszerűen érthetetlen – sok kerületi lakos sem érti –, ha egy önkormányzat annyi köztartozásból származó kintlévőséget halmoz fel, hogy már be sem tudja hajtani – vetettem fel már nem először. Az Ikarus esetében pedig ez történt.
A telephely korábbi gazdája az utóbbi mintegy tíz esztendőben nagyjából 1,3 milliárd forint iparűzési adót nem fizetett meg, és a polgármesteri hivatal beérte azzal, hogy a földhivatalnál végrehajtási jogot jegyeztetett be az ingatlanra. Ezen a címen a tulajdoni lap szerint (itt ezt is megtalálják) 2011 és 2018 között hét tétel szerepel, de már 2013-ra összegyűlt mintegy félmilliárdos tartozás.
A gyártelepet a tulajdonos köztartozása miatt elárverezték, és úgy tudom, hogy az 2,2 milliárd forintért kelt el. A polgármester szerin az önkormányzatot így bizonyosan nem éri veszteség, hiszen a követelés érvényesítését a végrehajtási jog bejegyeztetésével biztosította. Csakhogy ebből a bevételből egy pénzintézet is szeretne részesedni, ráadásul az eladási árnál többet követel.
Ha az önkormányzat előbb lép, hogy a tartozást behajtsa, s maga kezdeményez felszámolási eljárást mondjuk már 2013-ban, nem gyűlik fel még nyolcszázmilliós adóhátralék. A polgármester szerint ugyan 2012-ben megállapodás született a telephely tulajdonosával az adóhátralék rendezéséről, de ő a szerződésben foglaltakat nem tartotta be. Kovács Péter hangsúlyozza: büszke rá, hogy ezt a megállapodást tető alá hozta. De vajon arra is büszke-e, hogy egy, a felek számára kötelező szerződés végrehajtatása érdekében nem tett semmit, hanem még évekig hagyta gyűlni az önkormányzat követelését? Ez felvetheti akár a hanyag kezelés gyanúját is, ami bűncselekmény.
Az 1,3 milliárd egyébként ma már nagy valószínűséggel behajthatatlan. Az meg már csak hab a tortán, hogy a helyi adóhatóság vezetőjének véleménye szerint az „ügy egyébként nem minősül önkormányzati ügynek, így az adótartozás konkrét összege adótitkot képez”. Kész szerencse, hogy a tulajdoni lap nem titkos, és aki rászán némi pénzt, az ingatlan helyrajzi számának ismeretében akár az ügyfélkapun keresztül is megvásárolhatja (a polgármester szerint ez ugyan ingyen van, de ezzel kár is többet foglalkozni).
A helyi adóhatóság vezetőjének hozzáértését meg az bizonyítja, hogy az önkormányzat honlapján az alábbi szöveg olvasható: „Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 130 § (1) bekezdése szerint az önkormányzati adóhatóság helyi adó és gépjárműadó vonatkozásában az egyszázezer forintot – természetes személyek esetében az ötvenezer forintot – elérő, kilencven napon keresztül folyamatosan fennálló adótartozással rendelkező adózó nevét, lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, adóazonosító számát és az adótartozás összegét a helyben szokásos módon közzéteheti. A fenti jogszabályhelynek megfelelően Adóhatóságunk a hátralékkal rendelkezőket időszakonként megjeleníti az önkormányzat hivatalos honlapján”. Ez 2018 áprilisában került ki a web-oldalra, de az adósokról ennél többet azóta sem olvashatunk. Szóval a köztartozás nálunk mégis adótitok?
Ezen is lépjünk túl, és térjünk vissza az Ikarusra. Kíváncsi voltam arra is, mi lesz a gyárteleppel. Erre csak annyi választ kaptam, hogy folynak az egyeztetések az új tulajdonossal, aki tisztában van vele, hogy ott milyen tevékenységek folytathatók a jelenlegi övezeti besorolás szerint. Vagyis lakópark nem lesz, de a polgármester korábban elárulta: egy olyan kínai háttérrel rendelkező magyar cég a vevő, amely fő tevékenységként elektromos autók összeszerelését végezné a területen, emellett kínai áruk elosztó raktárbázisát hozná létre.
Most még ennyit sem árult el nekem, azt viszont ígérte: amennyiben az övezeti besorolás módosítását igénylő tevékenységet kívánnának folytatni az Ikarus volt telephelyén, akkor készül majd hatástanulmány. És azt is hozzátette, hogy minden önkormányzati beruházás esetén eddig is kikérték az érintett lakosság véleményét. Kár, hogy ez az egykori Ikarus-telephelyre nem vonatkozik, hiszen az magántulajdonban van.
Az övezeti besorolás esetleges megváltoztatása viszont képviselő-testületi hatáskör, így ha az egyelőre meg nem nevezett „kínai hátterű” tulajdonos valami egészen mást akar a területtel kezdeni, arról legalább tudni fogunk. Ígérem, amennyiben ez napirendre kerülne, a blogomon erről is beszámolok.
(Fotó: index.hu – ez maradt az Ikarusból)
