Kínai raktárbázis és összeszerelő üzem lesz az Ikarus-telepen, s emiatt elviselhetetlen mértékben megnőhet a környéken a teherforgalom. A közelmúltban elárverezett gyártelep előző tulajdonosa évekig nem fizetett helyi adót, milliárdos adósságot hagyott maga után. Nem tudni, az önkormányzat mit tett a behajtás érdekében, a részleteket ugyanis egyelőre homály fedi. Ki fogjuk deríteni az igazságot, s azt is, kinek az érdekeit sérti az ügy tisztázása. Jó lenne, ha ilyen fontos ügyekben megkérdeznék a kerület lakosait, s nem a fejük felett döntenének.

Csaknem húsz éve már, hogy bezárt az Ikarus mátyásföldi üzeme Csúfos véget ért az ország valaha világszerte egyik legismertebb cége, amely a múlt század hetvenes éveiben még az Egyesült Államok piacára is képes volt betörni. A mátyásföldi Ikarus fénykorában – 1984-ben – 13 ezer buszt gyártott, s a csuklós buszok terén minden idők példátlan eredményét érte el: a világon gyártott hasonló járművek kétharmada itt készült. A sikertörténetnek a rendszerváltozás vetett véget, s az Ikarus gyártelepének sorsa máig bizonytalan.

A gyár története a XIX. század végéig nyúlik vissza, amikor az Uhry Imre Kovács- és Kocsigyártó Üzem megkezdte a működését. Ez a kis családi vállalkozás kinőtte magát, és a harmincas években már teherautókat is buszokat is gyártottak, s majdnem ezer embert foglalkoztattak. Mi több, 1942-ben még a repülőgépek gyártásába is belevágtak, akkor már Mátyásföldön, ahová az egész cég költözött.

A második világháború után azonban a vállalatot államosították, és akkor két másik vállalkozással – a Repülőgépgyár Rt.-vel, illetve az Ikarus Gép- és Fémáru Rt.-vel összevonták –, így született meg az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 1949. február 8-án. Ám már az Uhry-féle vállalat is kapott megbízást egy évvel korábban az akkori fővárosi tömegközlekedési cégtől, a BSZKRT-től (Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt.).

A háború utáni nyersanyaghiány vezetett oda, hogy Mátyásföldön 1948-ban a világon elsőként megépült egy önhordó karosszériás – tehát nem különálló alvázra épített, ezért kevesebb anyag felhasználásával gyártható – autóbusz, az akkor még Rába Tr 3,5 nevet viselő modell. Ez egy alig több mint három és fél tonnás kisbusz volt, de az állami cég vezetése többre vágyott. Ezért próbálkoztak más modellek kifejlesztésével is, ám viszonylag kevés sikerrel. Az igazi fordulat az ötvenes évek elején következett be, amikor megjelent az első Ikarus nevet viselő modell, az IK 30.

Ebből a modellből már számos darab készült – a képen az ezredik példány látható –, amelyek közül Csehszlovákia, Kína és az NDK több mint 1700-at vásárolt meg. Az igazán nagy sikerek azonban még várattak magukra.

Folytatjuk.

(Fotók: Wikipedia. Az első képen a világ első önhordó karosszériás autóbusza, a Rába Tr 3,5 látható, a szövegben az Ikarus 30.)