Az átlagos bruttó órabért tekintve Magyarország mindössze Litvániát, Romániát és Bulgáriát tudta megelőzni az Európai Unió 27 tagországán belül. Egyébként becslések szerint legalább kétmillió magyar a létminimum alatt él.
Hazánkban bruttó 5,47 euró volt az órabér 2018-ban – írta az Eurostat adataira hivatkozva a 24.hu –, miközben az uniós átlag kicsivel 15 euró fölött volt. Igaz, a tagállami átlagot felhúzta a dániai 29 és fél eurós órabér, amely magasan a legtöbb az EU-n belül. De ha csak a visegrádi országokat nézzük, Magyarország akkor is majdnem egy euróval lemaradt Lengyelország mögött.
Még kedvezőtlenebb az összehasonlítás, ha például Németországot tekintjük, amely a magyar munkavállalók egyik legnépszerűbb célpontja. Ott egy vezető bruttó 47 eurót keres óránként, miközben Magyarországon ez csak 11 euró – annyi, mint amennyit a németeknél egy betanított munkás kap. Nagy a különbség a diplomások fizetése között is: Magyarországon az órabérük nem éri el a bruttó 8 eurót, Németországban viszont majdnem 30, Ausztriában pedig 25 euró.
A visegrádi országokat tekintve kiegyenlítettebb a mezőny, de Magyarország egyetlen kivétellel mindenkinél rosszabbul teljesít: egy magyar irodai dolgozó órabére 20 eurócenttel magasabb, mint egy lengyelé. Egy cseh gyári munkás órabére viszont több mint egy euróval magasabb egy magyarénál, és míg egy cseh bolti eladó átlagban öt eurós órabérrel számolhat, Magyarországon alig több mint három és féllel.
Nem kevésbe érdekes adat, hogy a gazdasági növekedés ellenére az elmúlt 10 év alatt a magyar lakosság jövedelmeinek koncentrációja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint gyakorlatilag nem változott – olvasható a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzésében, amelyet a qubit.hu dolgozott fel.
A lakosság összjövedelmének közel negyedével, 23 százalékával 2019-ben – ahogyan 2010-ben is – a leggazdagabb 10 százalék, illetve 50 százalékával a legfelső 30 százalék rendelkezett. A legalsó tizedbe tartozó háztartások a jövedelmek csupán 3 százalékát, az alsó 30 százalékba tartozók pedig 14 százalékát birtokolták.
Az elmúlt tíz év gazdasági növekedése, a kormány családsegítő intézkedései és az Európai Uniós támogatási programok alapján az volt várható, hogy a különbségek mérséklődnek. A GKI elemzése szerint ez nem így történt. Az adatok inkább azt jelzik, hogy a jövedelmi különbségeket csak konzerválni sikerült. A GKI elemzése szerint mindez azt is jelenti, hogy még a gazdasági növekedés csúcspontján is több mint 2 millió magyar állampolgár a létminimumot jelentő havi 101 ezer forint – ami az egygyermekes családok esetében fejenként havi 81 ezer forint – alatti jövedelemmel rendelkezett.
Ugyanakkor 2010 óta a bérek nominálisan közel 100 százalékkal emelkedtek, míg a nyugdíjak csupán 33 százalékot nőttek, a szociális juttatások pedig szinte semmit nem változtak. Az utóbbi tíz esztendő legnagyobb vesztesei tehát azok a nagycsaládok, amelyek a szülők alacsony jövedelme miatt nem élhettek az adókedvezményekkel, illetve a nyugdíjasok.
Nőtt ugyanakkor a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező régiók közötti különbség. A háztartások jövedelemszerkezete Dél-Dunántúlon a legkedvezőtlenebb – figyelt fel a KSH kutatására a Portfolio. A legkedvezőbb helyzetben lévő Budapest lakosságának 11,2 százalékát érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata, míg a legszegényebb Észak-Magyarországon minden negyedik háztartást. A jövedelmi szegénység továbbra is leginkább Dél-Dunántúl és Észak-Alföld (19,4 és 15,9 %), a legkevésbé pedig Budapest népességét (7,4 %) érintette.
Különben a 2019-es adatok szerint ráadásul, ha csak kis mértékben is, de nőtt a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező régiók közötti különbség. Budapesten az egy főre jutó éves átlagos jövedelem 2 millió 641 ezer forint volt, az országos átlag 1,3-szerese – ami havonta 217 ezer forint –, míg az Észak-Alföldön ugyanez az összeg 1 millió 658 ezer forintot, tehát havonta 133 ezer forintot tett ki, ami az országos átlaghoz képest 17,3 százalékos elmaradást jelent.
(Illusztráció: 24.hu)
