Bezárt iskolák, megbénult közlekedés, akadozó élelmiszerellátás, totális káosz - az 1986-87-es utolsó igazi télre mindenki valamiféle nosztalgiával emlékszik, függetlenül attól, hogy óvodás volt vagy már felnőtt. Én, fiatal felnőttként, akkor már buszvezetőként dolgoztam. Sofőrként ülhettem azon a járaton, amelyen gyerekként mindig integettünk a buszvezető bácsiknak. Emlékszem, végtelenül büszke voltam arra, hogy most már én vihettem a barátaimat, a szomszédokat, családtagjaimat úticéljuk felé.
Kemény tél volt, embert próbáló feladatot jelentett a közlekedés. Sosem felejtem el, amikor a hajnali ónos eső miatt percek alatt jégpáncéllá változtak az utak. A BKV forgalomirányítói szinte azonnal kiadták az utasítást, hogy félre kell állni. Hamar átgondoltam a helyzetet és úgy döntöttem, tovább megyek, ha csak lépésben is. Nem hagyhattam ott az utasaimat az út közepén.
A helyzet kilátástalan volt. Az összefogás azonban minden nehézségen túljuttatott bennünket. Ha kellett, a férfiak megtolták a buszt, és ha lépésben haladva is, de közös erővel megoldottuk a feladatot: az utasok eljutottak a célállomásukra, én pedig biztonságban visszajuttattam a járművet a végállomásra. Mindösszesen 3 éve tapostam a gázt a BKV 77-es és 177-es vonalán ebben az időszakban. A 77-es ma 277-es járatként üzemel, a 177-es vonal tulajdonképpen megszűnt, de az emlékek megmaradtak.
Egy közösség védelme, szolgálata és képviselete – ez a szándék vezérelt akkor is, amikor Brüsszelben képviseltem a közlekedési szakszervezetet, és akkor is, amikor több ezer dolgozó számára értem el eredményeket a BKV-nál.
Polgármesterjelöltként most arra készülök, hogy a kerületiekkel közösen, a számunkra nehéz úton is legyőzzük az akadályokat. Ezúttal persze nem a hóval vagy a jégpáncéllal kell megküzdeni, hanem a gyűlölet ellen, az emberség, a jószándék visszaszerzéséért, hogy békében, harmóniában éljünk egymás mellett. Ez az igazi kihívás. Az időjárást nem tudom megváltoztatni, de hogy milyen idő járjon a mi életünkben, azért sokat tehetünk. Ehhez persze szükségem van a kerületiek bizalmára, szükségünk van egymásra.
(Fotó: MTI, Baric Imre)
