A hároméves időszakra megállapítható munkaidőkeret – vagyis az, hogy a munkáltató kollektív szerződésben kikötheti, hogy a dolgozóval 36 hónap után kell elszámolni a túlmunkáról – az Alkotmánybíróság szerint alaptörvény-ellenes. Az ellenzék által benyújtott törvénymódosítást azonban az Országgyűlés vállalkozásfejlesztési bizottsága hétfőn elutasította, mondván, van már a kormány által beterjesztett indítvány is a helyzet orvoslására. De nincs! Mellesleg a munka törvénykönyve alapvetően nem a dolgozók érdekeit szolgálja.

Hatalmas felháborodást keltett és tüntetések sorozatát váltotta ki a munka törvénykönyve (Mt.) 2018-as, „rabszolgatörvényként” elhíresült módosítása, amely szerint a cégek az éves túlórakeretet akár négyszáz órára is felemelhették, feltéve, hogy abba a dolgozó „önkéntesen” beleegyezik. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a munkavállaló a napi nyolc helyett legalább tíz órát dolgozik, illetve heti egy szabadnappal kell beérnie.

A javaslatot a fideszes Kósa Lajos képviselő, és párttársa, kerületünk képviselője, Szatmáry Kristóf terjesztette be még 2018-ban. De nem érték be ennyivel, hanem kitalálták: a kereslet változásaihoz igazodva tegyék lehetővé a hároméves munkaidőkeret bevezetését. Így a dolgozóval csak 36 hónap után kellene elszámolni, ami azt jelenti, hogy például az első évben – ha sok a megrendelés – jelentős túlmunkát rendelhetnek el, amit a következő két esztendőben szabadnapokkal kompenzálhatnak.

Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította – ellenzéki parlamenti képviselők beadványa alapján –, hogy a törvényhozót mulasztás terheli, mert sérti a dolgozók jogait, ha a munkaidőkeret (vagy az elszámolási időszak) alkalmazására a munka törvénykönyvéről szóló törvény 2019. január 1-jétől hatályos módosítása szerinti munkaidőkeret a kollektív megállapodásban foglaltak értelmében meghaladja az egy éves időtartamot, akkor a heti pihenőidő és a munkavállaló által teljesített rendkívüli munkavégzés átlagban történő elszámolására három esztendőn belül kerüljön sor.

Ennek elég súlyos következményei lehetnek, hiszen például aki a három éven belül mond fel, az elbukhatja a túlórapénzét. Mi több, ha a foglalkoztató a dolgozó számára az első két évben heti negyven óránál kevesebb munkát rendelt el, amikor kilép, még fizethet is. Arról nem beszélve, mi történik akkor, ha egy cég a három évre szóló megállapodás lejárta előtt szűnik meg. Akkor ki fizeti a túlórákat? Ez teljesen abszurd helyzet, amit az Alkotmánybíróság is érzékelt, és előírta a legfeljebb egy éven belül elszámolási kötelezettséget.

A jogalkotót az AB 2021. július 31-ig a helyzet orvoslására szólította fel, ám a kormányoldal erre hosszú ideig nem reagált, ezért az ellenzék május 21-én törvénymódosító javaslattal állt elő. E szerint ha a munkaidőkeret tartama meghaladja az egy évet, akkor a munkáltató által elrendelt rendkívüli munkavégzéssel 12 havonta el kellene számolni. Azzal is kiegészítették volna az Mt.-t, hogy aki nem vállalja a 36 hónapos elszámolási időt, illetve aki nem kér az évi négyszáz óra túlmunkából, azt emiatt ne lehessen kirúgni.

Érdekes, hogy az AB a túlórákkal nem foglalkozott, mondván, a négyszáz óra két fél szabad akaratával egyező megállapodás alapján vezethető be, és aki ezt nem szeretné, annak az Mt. az elbocsátás ellen ma is megfelelő munkajogi védelmet biztosít. Más a helyzet a hároméves elszámolási időszakkal, ami már sérti a munkavállalók alkotmányos jogait, például a pihenéshez való jogot, illetve a jogbiztonság követelményét is. Az ellenzéki indítványt az Országgyűlés szakbizottsága ennek ellenére is elutasította.

Egy salátatörvényben azután a kormány valóban előállt a maga javaslatával: „a kollektív szerződés megszűnése a már elrendelt munkaidőkeret alapján történő foglalkoztatást a kollektív szerződés megszűnését követő legfeljebb három hónapig nem érinti”. Ez minden, csak nem adekvát válasz az AB döntésére. Különben meg ezt értse, aki képes rá.

Nem mellesleg a 2012 óta hatályos Mt. gyakorló munkajogászok szerint is úgy rossz, ahogyan van. Az már az eredeti állapotában is a korábbinál sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe hozta a munkavállalókat, gondoljunk csak az elbocsátás után járó végkielégítés, illetve a jogellenes kirúgás esetén megállapítható kártérítés összegének csökkentésére – ráadásul a dolgozó alapesetben nem is kezdeményezheti az eredeti munkakörébe történő visszahelyezését –, a szakszervezeti jogok csorbítására.

Szakértők mindezzel kapcsolatban arra hívták fel a figyelmet, hogy a vállalkozások érdekeit szolgáló jogszabályt egy esetleges kormányváltás után 2022-ben a szemétbe kell dobni, és új Mt.-kell alkotni. Forrásaink szerint ezt már a választások előtt érdemes lenne előkészíteni.

Minderről a Népszavában bővebben is olvashatnak.

(Fotó: Wikipedia. A képen Szatmáry Kristóf fideszes képviselő látható, akinek a „rabszolgatörvényt” köszönhetjük.)