Az elmúlt évtizedben az önkormányzatiság szinte elveszítette jelentőségét, és a helyhatóságoknak csaknem megszűnt a valódi érdekérvényesítő képessége. Most újabb pofonok jöttek: az építési hatósági ügyeket elvették a településektől, a közösségi közlekedést meg a helyi iparűzésiadó-bevételekből kell finanszírozni. Mi jöhet még?

A sajtóban megjelent hírek aggodalommal töltik el a Budapestieket, mert újabb pofont vagy pofonokat mérnek a főváros lakóira, a kerület lakosságára. Az építési hatósági ügyek elvétele az önkormányzatoktól sokak számára nem világos. Az látható, hogy az engedélyezési eljárás már elsőfokon is végleg a kormányhivatalok hatáskörébe kerül, miközben a helyi építési szabályzat változatlanul a képviselő-testület hatáskörében marad.

Viszont kétséges, hogy a történet itt és végleg megáll-e? Vajon megeshet-e, hogy következő lépésként a kormány arra kényszeríti a kerület döntéshozó testületét, hogy változtassa meg a szabályozási tervét? Az sajnos egyértelmű, hogy a kerület országgyűlési képviselője inkább a kormány akaratát teljesíti, s nem lép fel a helyi lakosság érdekében.

Nem lehetünk biztosak benne, hogy egy, a kormány vagy az állam által tervezett beruházás kapcsán – a fideszes többségű városokban, kerületekben – nem fogják-e megváltoztatni a szabályozási terveket.

A polgármesternek is komoly felelőssége van abban, hogy az elmúlt évtizedben az önkormányzatiság szinte elveszítette jelentőségét, és a helyhatóságoknak csaknem megszűnt a valódi érdekérvényesítő képessége. Az önkormányzat feladata lassan leszűkül az út menti virágok locsolására vagy fűnyírásra a parkokban. És akkor most itt az újabb pofon: az iparűzési adó újraértelmezése.

Tipikus hasonlóságot lehet felfedezni a Fidesz és egy fideszes polgármester között: nehezen viselik a vereséget, amire rendre gyűlölettel vagy éppen hazugsággal reagálnak. Kovács Péter üres frázisként pufogtatja kedvenc kijelentését, miszerint az önkormányzati munkában nincs politika és mindenki egyenlő.

Ez egészen addig van így, amíg mondjuk, az önkormányzati kampány hevében sebtében átadott félresikeredett, balesetveszélyes kerületi csúszdaparkban gyerekek sérülnek meg. A sajnálatos esetek óta a polgármester a szőnyeg alatt sunnyog. Most bezzeg nem áll ki a nyilvánosság elé a magyarázattal. Vége a kampánynak, megy minden Kovács Péter szája íze szerint. Legalábbis ő úgy hiszi.

Mi lesz a közösségi közlekedéssel? Miként lehet az, hogy a kormány most hirtelen az iparűzési adót jelöli meg fő finanszírozási forrásként? És persze a megmaradt fideszes polgármesterek csendben tűrik, hogy a kormány packázzon a fővárossal, a budapestiekkel. Hol van a kerület országgyűlési képviselője, hogy felemelje a szavát a törvényhozásban? Elvárjuk, hogy nyilatkozzanak!

Kinek az oldalán állnak? Miért nem hallani a hangjukat? Hogyan tovább, fejlődő Kertváros?

(Fotó: wikipedia.hu – a XVI. kerületi polgármesteri hivatal)