A címben feltett kérdés költői: valószínűleg semmit. A kerület képviselő-testülete mégis úgy döntött, hogy kell a Kertvárosnak jégcsarnok.

Érdekes helyzet állt elő a XVI. kerületi önkormányzatban: pályázati úton eladnának egy értékes területet, de csak azt határoznák meg, hogy ott kizárólag jégcsarnok épülhet. Az ingatlan tehát sportlétesítmény építésére használható, annak azonban csak a célhoz kötöttségét kötik ki, miközben a pontos üzemeltetési és egyéb feltételek kialakítása a vevő korlátozásmentes lehetősége lesz.

A Kertváros ellenzéki képviselői ebből így bizonyosan nem kérnek. Mert mit is jelent együtt a célhoz kötöttség, illetve a vevő korlátozásmentes lehetősége? Nagyjából azt, hogy jégcsarnokot kell építeni, de hogy abból mi lesz a kerületi lakosság haszna, az már homályban marad. Legfeljebb elmehetnek egy hokimeccsre, már akit érdekel az.

Karácsony Gergely főpolgármester viszont a 2023-ra tervezett atlétikai világbajnokság kapcsán feltételeket támasztott a kormánnyal szemben. Törekednek az együttműködésre mindenkivel – fogalmazott –, aki képes erre, és meghallották azon sportolók, szervezetek, díszpolgárok hangját is, akik elmondták, hogy miért lenne fontos Budapestnek ez a sportesemény.

– Mi halljuk és tiszteletben tartjuk ezeket a hangokat, de azoknak a budapestieknek a hangját is kell hallani, akik itt élnek, csak kevésbé befolyásosak. Azokét, akik hamarabb akarnak orvosi ellátáshoz jutni, akik több zöld területet szeretnének, vagy akik szerint az állam már így is túl sok pénzt költött sportberuházásokra – hangsúlyozta a főpolgármester. Szerinte az atlétikai stadion, amely a IX. kerület Duna-parti részén épülne, ne csak egy stadion, hanem a közönség számára nyitott, a ferencvárosiakat is szolgáló létesítmény legyen.

Na, ezen kellene a Kertváros fideszes polgármesterének és kormánypárti többségű képviselő-testületének is elgondolkodnia. Mi azt javasoltuk, hogy egy jégcsarnok helyett az önkormányzat maga alakítson ki az eladásra kínált területen egy telente működő, a helyi lakosság számára nyitott korcsolyapályát. Nem hallgattak meg minket.

Így elkótyavetyélünk egy ingatlant, és ha ott lesz is jégcsarnok, sok kérdésre még mindig nincs válasz. Például arra, hogyan lehet odajutni, hol parkolnak majd az autóval érkező nézők, s mit profitálnak mindebből a Kertváros polgárai. A főpolgármesterrel egyetértünk abban, ha már lesz új jégstadion, kössük ki, hogy az üzemeltető – aki a pályázati kiírás szerint igénybe vehet majd TAO-pénzeket, tehát mindannyiunk adóforintjait –, nyissa meg a létesítményt a helyi közösség számára.

Ennek csak így lenne értelme, egyébként az egész beruházás leginkább a közpénzek lenyúlásáról szól. Valaki megveszi viszonylag olcsón a területet, épít egy sportcsarnokot, s abból próbál minél nagyobb hasznot húzni. De az sem kizárt, hogy az egész koncepció elhibázott, mert ki a fene akar majd a XVI. kerületbe elbumlizni, hogy hokimeccset nézzen?

Nem tudjuk, hogy a polgármester vagy a mögötte álló képviselő-testületi többség megnézte-e, de én vettem a fáradságot, hogy utánajárjak, mekkora nézettségnek örvendenek a hazai jégkorongozó csapatok. A számok lesújtók. A 2018/19-es idény alapszakaszában az Erste Liga 11 csapatának átlagos nézőszáma meccsenként öt-hétszáz fő környékén alakult.

A kerületnek meg nincs is hokicsapata. Tényleg ez kell nekünk? Vagy van ötlet arra, mi mást lehet kezdeni egy jégcsarnokkal? Rendezzenek jégtáncbajnokságot, gyorskorcsolyaversenyt, indítsanak jó pénzért korcsolyatanfolyamot, legyen jégdiszkó? Ha a polgármesternek van valamilyen innovatív gondolata ezzel kapcsolatban, azt szívesen várom. De kár is ezen gondolkodni, ha a pontos üzemeltetési feltételeieket a vevő korlátozásmentesen alakíthatja majd...

(Fotó: Czagány Balázs/MTI/MTVA – a kép csak illusztráció)