Folyamatosan olvassuk a járványról szóló híreket, és akik csak tehetik, otthon maradnak. Van viszont több olyan ágazat is, amelyben nem maradhatnak távol a dolgozók, s olyan terület is akad, ahol új kihívásokkal kell megbirkózniuk az alkalmazottaknak. Az ő erőfeszítéseiket ki ismeri el végre?
Az interneten számos fotót láthattunk a több kilométeres kocsisorokban veszteglő kamionsofőrökről. Nap, mint nap árut szállítanak, és teszik ezt azért, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben. Folyamatosan úton vannak, és most értékelődik fel igazán a munkájuk. Ők azok, akik sokat vannak távol a családjuktól és ők azok, akiknek ezt a munkát még mindig úgy kell elvégezniük, hogy a járművezetés nem szakma. Pedig hosszú ideje követelik maguknak a sofőrök, hogy végre ismerjék már el ezt a foglalkozást is szakmaként.
Azután ott vannak az egészségügyben dolgozók. Többszörösen is áldozatok, hiszen kevesen vannak, ezért erejükön felül küzdenek értünk a leginkább veszélyeztetett frontvonalban, miközben sajnos sokan – nem kis részben a megfelelő védőeszközök hiánya miatt –már közölük is megfertőződtek. Miközben nemcsak az életünkért, hanem saját szakmájuk elismeréséért is harcolnak évek óta – ez utóbbi tekintetében kevés sikerrel. Megint ők hoznak áldozatokat, hogy ebben a nehéz helyzetben bizonyítsák az elhivatottságukat.
A kereskedelmi dolgozók rég nem látott kihívásokkal szembesülnek nap, mint nap. Láthatóan már fogy az energiájuk, és kivételes szabályokat kell alkotni, mert mi, akik folyamatosan rohamozzuk őket, néha indokolatlanul sokat várunk el tőlük.
Kicsit beszéljünk a tanárokról is. Saját, munkájuk jogos elismeréséért indított harcukat függesztették fel azért, hogy gyermekeink oktatása ne kerüljön veszélybe. Minden eszközt megragadnak azért, hogy a kormány által gyorsan meghozott szabályokhoz alkalmazkodni tudjanak. A digitális oktatást nemigen lehet bevezetni egyik napról a másikra, de a pedagógusok mindent elkövetnek, hogy ez megtörténjen.
A közösségi közlekedésben dolgozók is komoly áldozatokat hoznak, hiszen naponta az utcán vannak. Számos olyan feladattal halmozták el őket is, amelyet most a járvány idején átmenetileg felfüggesztettek, ha csak a jegyárusításra vagy az első ajtós felszállásra gondolok. Több ágazatot sorolhatnék még, de most inkább csak egy lényeges dologra hívnám fel a figyelmet.
Tisztelt kormánytagok, tartsanak néhány percig tükröt maguk elé. Azok a munkavállalók, akik most ott vannak a legnehezebb helyzetekben és a legnagyobb kihívásokkal kell megküzdeniük, hogy a kormányt – és persze mindannyiunkat –kihúzzák a bajból, többet érdemelnek. Ezek az emberek másokért, meg a hivatásuk szeretete okán is dolgoznak. A járvány remélhetőleg véget ér, de ne felejtsék el a kormány tagjai, hogy ezekben az ágazatokban dolgozók eddig is és ezt követően is tenni fogják a dolgukat. Ők már sokszorosan bizonyítottak.
Most a kormányon lenne a sor, hogy végre a járművezetők munkáját szakmaként ismerje el, a pedagógusok tisztes körülmények között, a hivatásukban rejlő kreativitás nyújtotta lehetőségeket kihasználva dolgozhassanak és ne a politika diktálta, általuk elfogadhatatlan NAT-nak kelljen megfelelniük. Biztosítsanak az egészségügyben végre tisztes megélhetést és megbecsülést, és a kereskedelem teljes területén – a legapróbb falvakban is – élhető körülmények között, s ne a rendszer kiszolgáltatottjaként tegyék a dolgukat egész évben.
Ők már bizonyítottak, ők már teljesítettek, számíthatunk rájuk. Tisztelt kormánytagok, nézzenek már tükörbe és gondolkodjanak el azon, vajon mindazok, akik saját egészségüket is kockára téve dolgoznak valamennyiünkért, számíthatnak-e önökre?
(Fotó: index.hu)
