A helyi ellenzék a Kertváros polgárainak érdekében keresi az együttműködés lehetőségeit. A többi, a kirekesztésnek, gyűlölködésnek és félelemkeltésnek megálljt parancsolni kívánó Kovács Péter polgármesteren múlik. Aki egyelőre inkább az indulatok gerjesztésére játszik.
„Magyarország ne legyen következmények nélküli ország. Azt meg kell tenni, hogy legalább itt, szűkebb hazánkban megálljt parancsoljunk a kirekesztésnek, a gyűlölködésnek és a félelemkeltésnek, és hogy ne lehessen következmények nélküli hely a kerületünk.” A fenti idézet Kovács Péter XVI. kerületi polgármester Facebook-oldalán olvasható annak kapcsán, hogy Vajda Zoltán helyi képviselőt a fideszes többség uralta testülettel egy kétségkívül szerencsétlen posztja miatt visszahívatta valamennyi bizottsági helyéről.
De most nem a múlt történéseit kívánom feleleveníteni, inkább csak emlékeztetni akarom Kovács Pétert a saját szavaira. Parancsoljunk megállt a „kirekesztésnek, a gyűlölködésnek és a félelemkeltésnek”. És ez különösen fontos a koronavírus-járvány idején, amikor politikai hovatartozástól függetlenül széleskörű együttműködésre lenne szükség.
Ezzel szemben a polgármester csak frázisokat pufogtat, hiszen élenjár a kirekesztésben. Az ellenzéki képviselők egy része önkéntesnek jelentkezett annak érdekében, hogy közösen lépjünk fel a járvány elleni küzdelemben, de kiközösít minket, és nem kér a segítségünkből. Vagyis: kizárja az önkéntesen vállalható feladatok ellátásából mindazokat, akik „békeidőben” bizonyos kérdésekben másként gondolkodnak, mint ő. Mi ez, ha nem kirekesztés?
Ugyanez a helyzet a Közösen a Kertvárosért frakció valamennyi javaslata kapcsán. Nyilvánvalóan nem kér belőlünk, nem kíváncsi a véleményünkre. A XVI. kerületi ellenzék közös álláspontot fogalmazott meg például egyes, a költségvetéssel összefüggő tervezett polgármesteri döntések kapcsán, de kiderült, nem érdekli a véleményünk.
„Azokat az észrevételeiteket, melyek az előterjesztések jobbá tételére irányultak, köszönöm. A kérdéseitekre adott válaszaimból számotokra is egyértelmű lehet, hogy a határozati javaslatok nem szorulnak módosításra – ezzel utasította vissza érdemi felvetéseinket a polgármester. Ha eleve úgy gondolja, hogy ő maga az orákulum, és amit tollba mondott, az nem szorul módosításra, miért játssza a demokratát?
Nem mellesleg: vajon nem alkalmas-e a gyűlölködés szítására Kovács Péternek ez a megjegyzése: „Sajnálatosan olvastam pártpolitikai kicsengésű mondataitokat, igen szomorúnak tartom, hogy még ebben a járványügyi veszélyhelyzetben is ez élteti frakciótok némelyik tagját”? Ezzel ugyanis nyilvánvalóvá tette, hogy érdemi vita helyett az egyes vélemények értékelését az azokat megfogalmazó képviselők világnézeti hovatartozásától teszi függővé, miközben mi – szemben a Fidesz-kormánnyal – a veszélyhelyzetből nem politikai tőkét akarunk kovácsolni, mert a célunk a lakosság érdekeinek képviselete.
Mit is írt a polgármester: elismeri, hogy igyekeztünk, de a próbálkozásainknak tulajdonképpen semmi értelme, mert minden úgy jó, ahogyan ő kitalálta, majd „pártpolitikai kicsengésekről” beszél. Ami alkalmas az egymás iránti gyűlölet felkeltésére, s megvalósítja a kirekesztést is. Kovács Péter talán egyszerűen üldözési mániában szenved, és rosszhiszeműséget feltételez fel mindenki részéről.
Talán saját magából indul ki? Mi ugyanis nem kirekesztést és gyűlölködést akarunk, hanem – a mostani válsághelyzettől is függetlenül – korrekt együttműködést szeretnénk. Egy kerület lakóinak sorsát nem lehet a pártpolitikai csatározásoknak alárendelni, amit Kovács Péternek is meg kellene értenie.
Ami meg a félelemkeltést illeti, ennek értelmezéséhez Pataki Ferenc szociálpszichológustól idézek: „A modern tömegpolitikában a politikai dialógus elveszíti racionális, konszenzuskereső jellegét, és egyre inkább befolyásolási technikává válik. Ennek egyik eszköze a legalapvetőbb emberi érzelmek egyikére, a félelemre, illetve a félelemkeltésre való rájátszás”. Tudnék konkrét helyi példákat is mondani, de az érintettek védelme érdekében nem teszem.
Inkább megint csak Patakira hivatkozom, aki szerint egy etatista hatalom a polgárok egyre nagyobb részét szeretné „Untertan” státusba sorolni, vagyis alattvalóvá tenni, beleértve például a közszolgákat, a pedagógusokat, az egészségügyi dolgozókat. Nem beszélve a választott képviselőkről, akik nem a polgároknak, hanem az őket jelölő politikai szervezeteknek tartoznak beszámolni a tevékenységükről, és újabb jelölésre csak akkor számíthatnak, ha jó pártkatonaként teszik a dolgukat.
Ez nem ismeretben gyakorlat a XVI. kerületben sem. Sokan lehetnek azok, akik nem mernek megszólalni, mert félnek attól, hogy elveszítik az állásukat, az egzisztenciájukat. Az ellenzéket persze nem lehet ilyen egyszerűen eltaposni, így én – József Attilát idézve – „nem fogom be pörös számat”. Akkor sem, ha Pataki megmondta: „minden olyan politikai erő, amely kizárólagos hatalomra tör, birtokolni is kívánja a megfélemlítés eszközeit. Ezért nem tűri el az ellenállás sáncait”.
De mi nem is ellenállni akarunk, hanem a Kertváros polgárainak érdekében az együttműködés lehetőségeit keressük. A többi a kirekesztésnek, gyűlölködésnek és félelemkeltésnek megálljt parancsolni kívánó Kovács Péter polgármesteren múlik...
