Terjedelmes kiadványban számol be Szatmáry Kristóf, a XVI. kerület egyéni parlamenti képviselője az elmúlt két esztendő sikereiről. Az eredményeket sajátosan értelmezi, és magának tulajdonít egyes olyan intézkedéseket is, amelyekhez kevés köze lehet. A teljes képhez pedig hozzátartozik, hogy a politikus miként jutott közpénzek felhasználásával előnyökhöz, miközben a Kertváros panellakóitól sajnálta az épületek korszerűsítéséhez szükséges támogatást.

Mindjárt 28 oldalon tömjénezi saját magát Szatmáry Kristóf, a Kertváros fideszes képviselője. A terjedelmes, ám objektivitástól mentes eredménybeszámoló számos tekintetben azonban nem bizonyul teljesnek. Másfelől a politikus magának tulajdonít a kerület számára kétségkívül fontos olyan fejlesztéseket is, amelyekhez nem sok köze lehetett.

Ugyanakkor totális kudarcot vallott például az M2-es metró és a gödöllői HÉV összekötése ügyében – amiről legalább tíz éve folyik a vita –, de erről persze legfeljebb félinformációkat oszt meg az olvasóival. Büszke rá, hogy az egészségügyi intézményeknek kiosztottak 8500 védőmaszkot, bár harmincezer állt rendelkezésre. És hol a többi? A Reformátorok terén lévő csúszdapark is a sikertörténet része, de azt, hogy ott súlyos, csonttörésekkel járó balesetek történtek, meg sem említi, mindössze „szülői panaszokról” beszél.

Sikerként könyveli el, hogy a hetvenévesnél idősebb lakóknak egy kiló lisztet, egy kiló cukrot, egy kiló száraztésztát és egy liter olajat tartalmazó élelmiszercsomagot juttattak, amelynek értéke kiskereskedelmi áron számolva 1200-1300 forint lehet, s beszedtek érte ezer forintot. Ez tényleg nagy ajándék. Miként sokra a járvány miatt munkanélkülivé vált embereknek adott egyszeri 57 ezer forint támogatás – amelynek megemelésére a helyi ellenzék hiábavaló javaslatot fogalmazott meg – sem tűnik nagyvonalú segítségnek. Amúgy Szatmárynak ezekben az akciókban sem volt szerepe.

Emberemlékezet óta nem volt példa olyan egészségügyi és gazdasági veszélyhelyzetre, mint amilyennel most kell szembesülnünk – olvasható a propagandakiadványban. Ezért Szatmáry köszöntő helyett kösznetet mond a polgárok áldozatvállalásáért és a kölcsönös szolidaritásért. Kár, hogy ebből a legkevésbé a Fidesz vette ki a részét.

És akkor most lépjünk túl a kiadványon, és nézzük meg, ki is ez a Szatmáry Kristóf, akinek a fizetése éppen a veszélyhelyzet idején emelkedett mintegy két és fél millió forintra. Nem tellett belőle, hogy valamennyit a saját zsebéből adományozzon a munka nélkül maradt százezrek javára. Bár a többi fideszes sem érezte úgy – szemben számos nyugati politikussal és vállalkozóval –, hogy illenék adakozni valamennyit, pedig a parlamenti képviselőknek alaphangon járó legalább havi egymillióból tellett volna rá.

Szatmáry miért nem számolt be arról, hogy a járványkezelés kapcsán a Demokratikus Koalíció által előterjesztett csomagot sem szavazta meg, pedig az valós, a munkavállalókat, családokat érdemben segítő javaslat volt. Miként sokaknak jól jöhetett volna, ha támogatja a DK tavaly nyáron a költségvetés parlamenti vitája során benyújtott törvényjavaslatát, amely szerint a XVI. kerületi panelházak felújítására biztosítsanak hatmilliárd forintot. Ez azt jelentette volna, hogy amennyiben az önkormányzat a költségek 25 százalékával hozzájárul az épületek szigeteléséhez, akkor egy-egy háztartásnak szintén csak 25 százalékot kellett volna vállalnia. Szatmáry persze nemmel szavazott!

Különben a rabszolgatörvényként elhíresült tervezet egyik előterjesztője – amelyről az érintettekkel szokás szerint nem egyeztettek – 2018-ban Szatmáry Kristóf volt. Képviselő úr elfelejtette volna, hogy a választókerületében is sok kétkezi munkás él? Vajon miért inkább a munkáltatók érdekeit képviselte, és miért csak saját vállalkozó szemüvegén keresztül nézi a világot? A kérdés persze költői.

Másként látja a dolgokat a képviselő, ha a saját érdekeiről van szó. Miért nem számol be arról, hogyan jutott a családja bagóért belvárosi ingatlanokhoz és trafikokhoz? Talán az is érdekelné a választókat, mi is történt, amikor az érdekkörébe tartozó üzletben feketemunkást találtak, ráadásul számlát sem adtak. Igaz, a politikus azóta kivonult a cégből.

Ami meg talán a Szatmáryhoz kapcsolható legszebb történet, hogy badacsonytomaji ingatlanához vezető utakat közpénzből újítják fel, s nem mellékesen a panziójának felépítéséhez EU-támogatást is nyert. Tehát a fővárosi földutak aszfaltozásért felelős miniszteri biztos panziója előtt aszfaltoznak állami pénzből. Miközben választókerülete „panelprolijaitól” sajnálta a támogatást.

A teljes képhez mindez hozzátartozik.

(Fotó: Szatmáry Kristóf/Népszava)