Megvan a gyász ideje, és eljön az idő, amikor az életet folytatni kell.
Itt az idő. Mert a fájdalomból, gyászból még nem épült sikeres nemzet.
Csak értő cselekvésből. Száz év elteltével is nehezen fogadja el Magyarország a trianoni
döntést. Trianon mégsem egyesít, hanem megoszt. Megoszt, mert sokaknak
ma is élő eleven személyes, családi, nemzeti fájdalom, másoknak viszont
a történelem olyan ismerni való száraz ténye, mint például a mohácsi
vész.

Vannak nehezen elfogadható tények. Az egyik legfontosabb, hogy a
politikában és a történelemben nincs igazság. Jog van. A jog az erősek
igazsága, természete szerint mindig a rész igazsága, az uralkodó többség
vagy kisebbség igazsága, illetve az, amit ők annak tartanak,
nyilvánítanak. Az igazság sokféle, megoszt, elkülönít, de a jog szándéka
szerint általános, közös norma.

Így aztán nincs egyetlen trianoni igazság se. Trianon igazsága mást
jelent, legtöbbször ellenkező előjelet hordoz például Romániának,
Szlovákiának, Szerbiának, és mást Magyarországnak.
És mindezeken belül mást és mást az egyes embereknek, azok csoportjainak
az egyes országokon belül is.

A magyarok sokaságának háborgása ellenére, Trianon nemzetközi jogi
értelemben vett jogszerűségét egyetlen komoly közjogi tényező sem
vitatja. A megállapodást megkötő részes államok elfogadták, tudomásul
vették, aláírták. Trianont ki gyászolja, ki ünnepli, de egyvalami nem
kérdés: a megállapodás, illetve az azt felváltó párizsi békeszerződés
érvényes és hatályos. Megváltoztatása csak közös akarattal vagy
erőszakkal lehetséges. A közös akarat hiányzik, az erőszakot meg ki kell
zárni. Így aztán együtt kell élni Trianonnal függetlenül attól, hogy
annak igazságáról mit
gondolunk.

Ami meg az igazságot illeti

1920-ban átgázolt rajtunk a történelem. Sem a belső viszonyaink, sem a
külső adottságok nem tették lehetővé az Osztrák-Magyar Monarchia
fennmaradását, a történelmi Magyar Királyság továbbélését. Az akkori
uralkodó csoportok képtelenek voltak kezelni az egyre gyülemlő
nemzetiségi feszültségeket, a nemzetiségek feszítő elszakadási vágyát, a
világháború győztes hatalmai pedig a növekvő német befolyás
megtörésében, a Monarchia feldarabolásában, Magyarország gyengítésében
voltak érdekeltek.
Ha az érvényesített igazság az erősek igazsága, akkor nyilvánvaló, hogy
1920-ban a történelmi Magyarország gyenge volt
ahhoz, hogy saját igazságát érvényesítse. Nem azért, mert elárulták,
mert tőrbe csalták, hanem mert sok évszázados eszméi és gyakorlata,
megingott regionális és európai hatalmi helyzete a történelem vesztesévé
tette.

Ez akkor is igaz, ha a győztesek nem voltak kíméletesek a veszteshez,
hozzánk. Hiszen semmibe vették a nemzetiségi határokat, és összességében
csaknem 4 millió magyart szakítottak el hazájuktól. Ott és akkor a
győztesek nem akarták érvényesíteni a nemzeti önrendelkezés wilsoni
elveit. Új hatalmi rendet akartak, és mi nem voltunk abban a helyzetben,
hogy ennek ellenálljunk

Mindez történelem. Ezeket a történelmi tényeket sokféle módon lehet
elemezni, értelmezni. Ez helyes, mert a tudomány szabad. A kérdés
valójában nem ez. Hanem az, hogy a mai Magyarország mit kezd Trianonnal.
Mit ért meg belőle, milyen következtetésre jut, hogy él vele együtt?

Nem kell elfelejteni Trianont. Nem is lehet. De a magyar politika
fókusza nem lehet tovább a trianoni gyász, mert azon túl, hogy az nem
vezet sehova, megbénít, cselekvésképtelenné tesz, felemészti a haza
morális, politikai erejét. Élni kell. Továbbélni.

Magyarországnak a párizsi békeszerződés (a trianoninál is szűkebb)
határai között kell megtalálnia a helyét a világban.
Erős és sikeres Magyarország nem épül a múlt sérelmeinek felemlegetésén,
a megváltoztathatatlan dacos megváltoztatási
szándékán, az erre épülő nemzeti érzületen, kultúrán, politikán.
Magyarország ereje nem négyzetkilométerekben mért
területi nagyságából, hanem társadalmi, gazdasági sikereiből fakadhat.
Abból, hogy polgárainak nyugodt, reményteli életet biztosít. Abból, hogy
ezek a polgárok értik egymást és vigyáznak egymásra. Abból, Magyarország
vonzó hely magyarnak és nem magyarnak, éljenek bárhol a világban.
Magyarország ma nem ilyen hely.

Ne az elveszettet sirassuk, hanem a meglévőt építsük naggyá, sikeressé,
erőssé!

Azért tegyünk közösen, hogy egymásra találjunk szomszédjainkkal, Európa
más népeivel, nemzeteivel. Ezernyi történelmi sérelem és fel nem oldott
feszültség megoldására ma egy erős Európai Unió nyújtja a legnagyobb
esélyt. Azért tegyünk, hogy itthon a béke és a nyugalom legyen az úr,
hogy jobban értsük a jelent és a jövőt, mint Trianont okozó elődeink.

Ez a Demokratikus Koalíció válasza a magyarság száz évvel ezelőtti
trianoni drámájára.