A sashalmi temető területét – ahol utoljára 1956-ban helyeztek el végtisztességbe elhunytakat – már többször megpróbálták értékesíteni, de nem sok sikerrel. Vélhetően ennek ez az oka, hogy a feltételek eleve többször módosultak. Persze eleve kockázat egy olyan területet vásárolni, sőt oda beruházni, ahol emberi maradványokra bukkanhatnak, mert nagyon megdrágítja a beruházást az előre nem látható és jelentős költségekkel járó temetői munkálatokat sora, főleg, ha bizonytalan, hogy az exhumálás korábban teljeskörűen megvalósult-e.

Vélhetően mindezt mérlegelte az önkormányzat, amikor módosításokkal él az értékesítés során. Igen ám, de milyen áron fog ez megvalósulni, ha egyáltalán megvalósulhat. Ma már nem csak környezetvédők parancsolnak megálljt a túlzó beépítéseknek. A Kertvárosban is lassan ki lehet tenni a megtelt táblát. Ez indokolt lehet, hiszen ha nincsenek kiépítve a lakókörnyezethez tartozó szolgáltatások, az minden területen gondokat okozhat. E nélkül mi is történhetne?

A legnagyobb változás, hogy az övezeti besorolás módosításával a volt temető területén az eddigi kettő helyett a kialakított telkeken három ingatlan is építhető. Talán lesz olyan vállalkozó, aki biztosan élni fog ezzel a lehetőséggel, hiszen a számára a beruházás nagyobb megtérüléssel kecsegtet. Az ott élőknek viszont ez gondot okozhat. Információink szerint ugyanis a tervezett harminc lakás helyett 45 ingatlan is épülhet.

Nem tudom, hogy készült-e bármilyen hatástanulmány, de abban biztos vagyok, hogy az egyharmadnyi plusz lakóingatlan létesítése a jelenlegi környezetben jelentős forgalomnövekedéssel járhat, és ennek elszenvedői az itt élő lakók lesznek. Gondoljunk csak bele, családonként ma már nem ritka a két autó. Ebben az esetben a plusz kilencven kocsi megjelenése komoly forgalom- és zajnövekedéssel járhat, nem beszélve a környezeti hatásokról. Valaki átgondolta a következményeket?

A kérdést egy másik oldalról is érdemes vizsgálni. Amíg a polgármester egyes kérdésekben – lásd a cinkotai strand ügyét – hangzatos zöld beruházásokat támogat, illetve rekreációs célú területek megőrzésért küzd, vajon a sashalmi temető eladására, újabb ingatlanok felépítésére miért is van szükség? Miért nem áll ki Kovács Péter következetesen egy meghatározott cél mellett? Ehhez képest erős ellentmondást érzek a sashalmi temető kényszeredett eladása kapcsán. Hozzáteszem, az értékesítési feltételek módosítása sem fog a jelenlegi helyzeten változtatni, és kicsi az esély, hogy egy vállalkozó a temető helyén beruházásba kezdjen.

Vajon mennyire hihető Kovács Péter kerületi polgármester kiállása, hogy a cinkotai strand helyén rekreációs célú beruházások megvalósításában érdekelt? Sokat posztolt erről a kérdésről az elmúlt napokban, és Szatmáry Kristóffal, Kertváros fideszes képviselőjével is kiállt annak érdekében, hogy ismét politikai csatározásokba kezdjen. Előkerült például egy elképzelés, ami a cinkotai strand helyén nem rekreációs megoldást kínál, hanem egy felüljáró tervei rajzolódnak ki.

Most az a kérdés, hogy ennek a felüljárónak a tervei megalapozottak, vagy csak ez is egy füstbe ment terv-e? Lehetséges, inkább arról van szó, hogy Kovács a HÉV és a gödöllői metró összekötésének kapcsán a zöld beruházással kapcsolatos terveit is feladná, és helyette egy felüljárót képzel el a zöld területre. Utánajárunk ennek is.

Mindemellett itt van a mátyásföldi repülőtér kérdése is. Ha oda sem akarnak semmit építeni, akkor vajon miért is nem lehet helyi védettséget elrendelni a területre? Miért kell lebegtetni ennek a helynek is a jövőjét? Mennyiben igaz, hogy Kovács Péter igazi környezetbarát várospolitikus? Újabb kérdések, kérdések és kérdések.

(Fotó: index.hu – ez maradt a sashalmi temetőből)