Különös kéréssel fordult hozzám Kovács Péter: a polgármester szerint én tudnék segíteni a BKV egy korábbi dolgozójának, akinek a munkaviszonya 2014-ben szűnt meg a cégnél, ezért el kellett hagynia az akkor még a társaság tulajdonában álló kertvárosi szolgálati lakást. Ám az idős, beteg asszony – aki személyesen is járt a polgármesternél – hiába pályázott kerületi bérlakásra, miközben másoknak, akik közelebb voltak a tűzhöz, bár nem szorultak igazán rá, megadatott ez a lehetőség.

Meglepődve fogadtam Kovács Péter XVI. kerületi polgármester július 28-án kelt levelét, amelyben a BKV egy korábbi dolgozójának lakhatási problémájára hívta fel a figyelmemet. Ezt a jelzést a cég igazgatósági tagjaként kaptam az önkormányzat első emberétől, de én mit tehetek?

A dolog azért is váratlanul ért, mert az idős asszony nem most veszítette el a XVI. kerületben található szolgálati lakását – ahol állandó bejelentett lakóként élt –, hanem legalább öt-hat éve. Azóta pedig több alkalommal is pályázott önkormányzati tulajdonú bérlakásra, de a kérését Kertváros polgármesteri hivatalának illetékesei minden alkalommal elutasították. Így kissé szokatlan a számomra, hogy egy nehéz helyzetben lévő – ma már hajléktalanszállón tengődő – asszony sorsa ilyen hosszú ideig rendezetlen maradt.

Kovács Péter polgármester ezt írja: „furcsának tartom, hogy a súlyos daganatos betegséggel küzdő hölgyet a korábbi döntéshozók nem tartották méltánylandó élethelyzetűnek, így egyszerűen az utcára tették”. Vagyis egyszerűen nem nézett utána a kérdésnek, sőt úgy tálalja, mintha az esettel most találkozott volna először.

A nő munkaviszonya 2014-ben szűnt meg, és a BKV belső szabályzata szerint 30 nap alatt kellett volna kiköltöznie, de ehelyett 2016-ig engedték, hogy az asszony a XVI. kerületi vállalati lakásban élhessen. Tehát adtak neki időt, hogy keressen magának más lakhatási lehetőséget, aki nem látott más megoldást, mint hogy 2015-ben pályázzon a kerületben önkormányzati tulajdonú bérlakására. Kovácsnak tehát már 5 éve tudomása kell legyen az idős hölgy helyzetéről.

Az asszony többször is felkereste a polgármestert, aki azt közölte, hogy neki nincs ráhatása a döntésekre. Persze megértem én, hogy sorsok és sorsok között vannak különbségek. Magam persze aggályosnak tartom, ha mégis vannak olyan kedvezményezettek, akiknek jutott önkormányzati bérlakás, bár nem feltétlenül szorultak rá, csak éppen közelebb voltak a tűzhöz.

Az idős asszony tehát nem kapott segítséget, de akkor mit vár tőlem Kovács? A polgármester öt-hat év után ébredt rá, hogy a nő sorsát rendezni kellene, és most fordul a BKV vezetéséhez, valamint hozzám, mint a BKV igazgatósági tagjához. Polgármesterként elszégyellném magam, ha döntéshozóként mindössze ennyi jutna eszembe. Ez egy önkormányzati vezető szociális érzéketlenségét mutatja.

A BKV jogszerűen – mi több méltányosan – járt el, viszont a polgármester már 2015 óta léphetett volna, hogy segítsenek az asszonynak lakáshoz jutni. A BKV Budapest önkormányzatának tulajdona, így a közgyűlés beleszólhat akár méltányossági ügyek elbírálásába is, Kovács pedig a fővárosi testület tagja. Egyébként meg az a lakás, ahol az idős asszony élt, már nem a BKV, hanem a MÁV, vagyis az állam tulajdonában van. Tarlós István korábbi főpolgármester ugyanis elfogadta a HÉV-ágazat államosítását, amihez – gondolom – Kovács is asszisztált, így a BKV szolgálati lakásainak száma tovább csökkent. Az asszony ügyében a megoldást már csak ezért is nehéz a társaságtól várni.

Természetesen a magam keretei között mindent el fogok követni, hogy a beteg nő sorsa rendeződjék. Igaz, nekem sokkal kevesebb lehetőségem van erre, mint a polgármesternek – hiszen nem én rendelkezem a kertvárosi önkormányzati tulajdonban lévő bérlakások felett, s a BKV maradék szolgálati lakásainak felhasználásáról sem én döntök –, de legalább megpróbálok valamilyen megoldást találni. Végezetül: szégyenletesnek tartom Kovács hozzáállását, amelynek lényege, hogy megszabaduljon egy problémás helyzettől. Egy szerencsétlen sorsú asszony több figyelmet érdemelne egy fővárosi politikustól, a lakosság érdekeit állítólag mindig szem előtt tartó önkormányzati vezetőtől.

Sajnos azt kell zárásként leírnom: ez csak egy eset a sok közül. Vajon hány ember, hány család szembesült valamilyen lakhatási problémával, mert a hasonló szemléletű fideszes kormány szociálisan ennyire érzéketlen?

(Fotó: abcug.hu / Végh László – a kép csak illusztráció, nem a bejegyzésben szereplő asszonyt ábrázolja)