A XVI. kerületi képviselő-testület egyetért azokkal a lakossági észrevételekkel, amelyek szerint egyes pirotechnikai eszközök, tűzijátékok használata – hasonlóan más helyi közösségi felvetésekhez – megosztó a kertvárosiak körében. A testület ezért felkérte a polgármestert: indítson Kertvárosi Konzultációt annak érdekében, hogy a lakosság által megfogalmazott prioritásoknak megfelelő döntések és intézkedések mielőbb megszülethessenek. Kovács Péter ezzel biankó felhatalmazást kapott akár egy kerületi álkonzultációra, hiszen a kérdésekről nem kell egyeztetnie.
Ismerve a kormány gyakorlatát, a kerületi ellenzék joggal tart attól, hogy a Kertvárosban is valamilyen, elsősorban a lakosság félrevezetésére alkalmas álkonzultáció van készülőben. Erről egyébként néhány napja szórólapon tájékoztatta a lakókat Kovács Péter közösen Szatmáry Kristóffal, a kerület fideszes képviselőjével.
Azt, hogy erre a „tájékoztató kampányra” mi szükség volt, nem tudhatjuk, de legalább a „konzultáció” jóval többe kerülhet, mert nyilván a kérdőíveket is el kell majd juttatni a lakókhoz, s biztosítani kell a válaszboríték ingyenes visszaküldésének díját is. De mit számít néhány tízmillió forint, ha azt a kormánypropaganda támogatására költik?
Mindezek után meg merem kockáztatni, hogy Kovács nem veszi komolyan a kertvárosiakat. Annál inkább figyel a „felső kapcsolatok” ápolására, különben Szatmáry Kristóf miért szerepel a kétes értékű „kertvárosi konzultációt” beharangozó szórólapokon? Arról nem is beszélve, hogy a parlamenti képviselő jobban tenné, ha minél kevesebbet szerepelne, mert számtalan mutyija látott már napvilágot egyebek mellett arról, miként nyert százmilliós nagyságrendű támogatást borgazdaságának fejlesztésére.
Egy magára valamit adó párt – bár a Fidesz esetében ez szinte sértő jelző lehet – már régen megszabadult volna a budapesti földutak felszámolásáért is felelős Szatmárytól, akinek fontosabb volt, hogy a birtokához vezető utat aszfaltozzák le. Madarat tolláról, embert barátjáról – szól a közmondás, ami mindjárt Kovács Pétert is minősíti, hiszen talált egy olyan barátot, aki a politikai kapcsolatait leginkább maga és családja gazdagodása érdekében használja ki.
Azt írja Kovács és Szatmáry a propagandakiadványban, hogy készek bárkivel konfliktust vállalni a Kertváros fejlődése érdekében. Kiálltak az iskolákért, az önkormányzati jogokért és a kerületi kormányhivatalokért. De tessenek csak értelmezni, mit jelent a kemény kiállás? A fideszes politikusok szó nélkül vették tudomásul az iskolák államosítását, és egyetlen szavuk sem volt, amikor ingyen elvették a nem kis részben önkormányzati pénzből felállított okmányirodákat, amelyekben ma a járási és fővárosi kerületi kormányhivatalok működnek.
De miért is állt ki még Kovács Péter és Szatmáry Kristóf? Vagy inkább miért nem? Nem zavarta őket ugyanis, hogy az önkormányzatokat megfosztják saját bevételeik jelentős részétől, például a gépjárműadótól, a helyben keletkező iparűzési adó egyre nagyobb hányadától, s búcsút mondhattak az építésügyi igazgatási hatáskörüknek is, vagyis az állam mondja meg, hol mi épülhet.
Akkor most miről is beszélünk? Az önkormányzatiságot a lényegétől fosztják meg, mert saját bevételek híján a települések az állam csecsén fognak lógni, és a mozgásterük emiatt gyakorlatilag a nullára csökken. Ezért értjük mi Kovács Pétert: érdemes a hatalommal jóban lenni, mert akkor a kerületnek is leeshet valami. De ehhez nem kell „kertvárosi konzultáció”, mert ebben a rendszerben úgyis minden a személyes kapcsolatokon múlik. Aki kellő eltökéltséggel ekézi a fővárosban többségbe került demokratikus ellenzéket, annak talán még a központi forrásokból leeshet valami.
Bár most elég nagy bajban vagyunk, hiszen a pénzügyminisztérium bejelentette, hogy a gazdaság a vártnál lassabb második negyedévi teljesítménye, az eddigi államháztartási adatok és a tervezett, újabb gazdaságvédelmi lépések alapján a költségvetési hiány a bruttó hazai termék 7-9 százaléka lehet. Idén júniusban minden idők második legnagyobb egyhavi hiánya alakult ki a központi költségvetésben: 785,5 milliárd forint.
A félév végére már ötször akkora volt a deficit, ami 1837 milliárd forint, amit eredetileg a kormány az egész évre tervezett. A kutya tehát itt van elásva. A Fidesz jobb híján az önkormányzatokat igyekszik még jobban megkopasztani. Kovács és Szatmáry urak: ezt nem ismerik fel? Tényleg abban látják a megoldást, hogy kis „házi” nemzeti konzultációt kezdeményezzenek?
A fenti két politikus kész bárkivel konfliktust vállalni a Kertváros fejlődése érdekében – hangoztatják. Ezzel az egyik baj, hogy a Kovács–Szatmáry duó azt írja, az eddigi ciklusokban számíthattak a helyi baloldal csendes támogatására. Mit képzelnek ezek? Sem a lopásban, sem a csalásban, sem a választók félrevezetésében nem akarunk partnerek lenni.
Különben is, minek nekik csendestárs? A Kertvárosban – és nem mellesleg a parlamentben is – övék a meghatározó többség! Ha meg valakiben ellenséget akarnak keresni, azt tegyék a saját soraikon belül. Az önkormányzatiság alapértékeit nem mi tettük semmissé, hanem a Fidesz. Mindezek után lehet a Kertvárosban is álkonzultációt szervezni, lehet álkérdéseket feltenni, de mi értelme Karácsony Gergely főpolgármesterre hárítani a felelősséget? Vonják inkább kérdőre a saját miniszterelnöküket, aki amúgy a hatalmát szintén a saját és oligarchái gazdagodása érdekében használja fel.
