Az uniós polgárok kétharmada beszél legalább egy idegen nyelvet egy korábbi felmérés szerint, de az átlag felett teljesített Szlovákia (85 százalék), Románia (74 százalék) és Csehország (69 százalék) is. Magyarország ezzel szemben az abszolút utolsó helyet szerezte meg a listán: honfitársaink mindössze 37 százaléka tud valamilyen idegen nyelven megszólalni.

Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy – szól a mondás. De akárhogyan igyekszünk, ebben is le vagyunk maradva. Romániában például már a 70-es években is kötelező volt az általános iskolában franciát tanulni, és ha jól tudom, mellé még egy nyelvet. Nálunk az orosz ment. Csak az orosz.

A nyelvtudás az élet számos területén jelenthet komoly előnyt, vegyük például a kapcsolatépítést. Elég, ha valaki sokat utazik, vagy akár az interneten nemzetközi híreket, eseményeket keres. Emlékszem, hogy 16 éves koromban az egyik barátommal voltam a Balatonon édesanyám kolleganőjének a telkén. Az közvetlen a vízparton volt és arra figyeltünk fel, hogy két lány szörfdeszkán próbálkozott megbirkózni az enyhe széllel, s haladni előre a szinte sima vízen.

Több sem kellett nekünk és már ugrottunk is a derékig érő vízbe, hogy segítsünk nekik. Bár a német testvérpárnak erre talán nem is volt szüksége, de azért beszédbe elegyedtünk velük. Ők németül, mi magyarul – ez volt aztán az igazi kommunikáció. Ennek ellenére sem mondom, hogy nem értettük meg egymást, hiszen fiatalok lévén szinte szavakra sem volt szükség: barátságot kötöttünk, és az egyik lánnyal egy rövid tiniszerelem is kialakult. A kapcsolat később egész komollyá vált.

Egy hét múlva újra elmentem a Balatonra, és akkor a lány már a szüleinek is bemutatott. A nyárnak vége lett, de a kapcsolat nem szakadt meg. Elkezdtem lelkesen németül tanulni, mert szerettem volna a következő nyáron a lányt meglátogatni az akkori NDK-ban. Sajnos a távolság legyőzte az érzelmeket, és a kezdeti lelkes levelezés alábbhagyott, így a látogatás is elmaradt.

Azóta sok-sok évtized telt el, és sajnos németül a mai napig nem tanultam meg, pedig milyen jó lett volna, ha az akkori kapcsolatból legalább annyit profitálok, hogy valamennyire elsajátítok egy idegen nyelvet. A nyelvtanuláshoz ugyanis az egyik leghatékonyabb ösztönző erő a személyes kapcsolat.