Szégyen, ami a kertvárosi képviselő-testület legutóbbi ülésen történt, és megalázó az, ahogyan a betegek érdekeit politikai szempontoknak rendelték alá. Narancsszínű ködbe burkolództak ugyanis a fideszesek, és egyszerűen nem tudták elviselni, hogy egy olyan ellenzéki javaslattal kerültek szembe, amit se lenyelni, se kiköpni nem tudtak.
Lassan egy év vagyok képviselő a XVI. kerületben. Nem vitatom, volt mit tanulnom, de a múltamból biztosan hoztam valamit magammal. Ez a tisztesség. No, ez az, amiből bőven volt hiány a szeptember 16-án tartott képviselő-testületi ülésen. Amikor egy-egy előterjesztéssel készülök, az a szándék vezérel, hogy tegyek az emberekért, a lakosokért.
Szeptember 16-án is arra törekedtem, hogy ha már a kormány hátat fordított az egészségügynek, legalább a kerületben tegyünk valamit az orvosokért, a szakszemélyzetért. Négy javaslatban fogalmaztam meg, hogy mi az, amiben segíteni tudunk a Kertvárosban, és köszönöm a helyi ellenzék ehhez nyújtott támogatását. Most viszont talán nem is ez a fontos, hanem ahogyan a polgármester és egyes képviselők reagáltak a felvetéseimre. A nevüket most nem is írom le, a polgármesterét sem. Még ezt sem érdemlik meg.
Szégyen, ami a testületi ülésen történt és megalázó az, ahogyan a betegek érdekeit politikai szempontoknak rendelték alá. Erre talán már az aljas minősítés sem túlzó. Narancsszínű ködbe burkolództak ugyanis a fideszesek, és egyszerűen nem tudták elviselni, hogy egy olyan ellenzéki javaslattal kerültek szembe, amit se lenyelni, se kiköpni nem tudtak.
A várólisták hosszúak, az orvosok, asszisztensek megbecsülése nulla és az egészségügy a padlón van. Ezek kapcsán persze lehet politikai kérdésről beszélni, de az, hogy a várólisták rövidítése vagy a bérek emelése a szakmában kulcsfontosságú, az nem lehet politikai ügy. A kormány lassan egy évtizede nem tesz semmit, a kerület pedig ahelyett, hogy megoldást találna, a hatalmat védi és nem a betegeket.
Még ebben a lehetetlen helyzetben is az a fontos, hogy a Kertváros polgármesterét és országgyűlési képviselőjét az egekig magasztaljuk, azt hangoztatva, mit tettek eddig. Nem vitatom az esetleges érdemeiket, de most nem ez a fontos. Inkább az, hogy milyen lehetőségeink lennének még. Az ülés azonban leginkább nem erről szólt, hanem kicsinyes politikai vita folyt, és a javaslataimat részben elvetették, részben úgy fogadták el, hogy csak a lényeg veszett el. Csupán egyetlen példa: ez egészségügyi dolgozóknak javasolt kertvárosi pótlék kapcsán mindössze arra jutottunk, hogy a bevezetésének lehetőségét a jövőben majd meg kell vizsgálni.
Egyszerűen nem voltam képes arra, hogy reagáljak a fideszesek hozzászólásaira. Egyrészt érdemben nem is lehetett, másrészt annyira méltatlan és színvonal alatti vélemények hangzottak el, hogy nem akartam az ő szintjükre süllyedni. Nem is találok szavakat. Csak kérdezni szeretném Önöket, tisztelt olvasók! Az politikai kérdés, hogy rövidítsük a várólistákat, az politikai kérdés, hogy fordítsunk több pénzt a szakrendelő műszereire, azok karbantartására, pótlására? Az is politikai kérdés, hogy az orvosoknak, asszisztenseknek adjunk kertvárosi pótlékot? Politikai kérdés, hogy a rendelő előtt várakozó betegeknek biztosítsunk fedett helyet?
Nem, ezek nem politikai kérdések, ezek az emberek hétköznapjait megkeserítő helyzetek orvoslásáról szólnak. Mindenkinek joga van a tisztességes és magas színvonalú betegellátáshoz, az orvosoknak és az alkalmazottaknak az általuk végzett áldozatos munka megbecsüléséhez, a tisztes megélhetéshez. Aki erről azt gondolja, hogy felelős politikusként nem ennek érdekében kell dolgoznia, abból hiányzik a tisztesség.
Ébresztő Kertváros, ezek a fideszes többséget biztosító képviselők hosszú ideje ugyanazok a kormánypárti mamelukok!
