Egyetlen melós „kapirgál” a magyar ipar egykori meghatározó szereplője, az Ikarus gyártelepe területén – írja a Magyar Hang. Csaknem egy éve, hogy a mátyásföldi területet egy kínai háttérrel rendelkező̋ magyar cég vásárolta meg azzal, hogy ott logisztikai központot hoznának létre, valamint elektromos autók összeszerelését végezné́k. Úgy tűnik, azóta semmi nem történt, és erről Kertváros polgármestere is hallgat.
Nagyjából egyéves a hír: mivel az eddigi gazdája sem az állammal, sem a kerülettel szemben fennálló́ kötelezettségeinek nem tett eleget, az önkormányzat kezdeményezte az Ikarus felszámolását és a végrehajtás megindítását. Hosszú́, eredménytelen hirdetés után tavaly augusztusban egy kínai háttérrel rendelkező̋ magyar cég jelezte vásárlási szándékát azzal a céllal, hogy fő̋ tevekénységként elektromos autók összeszerelését végezné́ az egykori autóbuszgyár területén. Jelenleg a jogi eljárás folyik, a számítások szerint ősszel vehetné birtokba az ipari parkot az új tulajdonos. Ha majd a részleteket is megismerhetjük, hírt adunk róla – ígérte a Kertváros közpénzen kiadott propagandakiadványában a XVI. kerület polgármestere az elmúlt év augusztusában.
Az ígéret szép szó – idézhetnénk a közmondást –, de ha betartják, úgy jó. Nos, Kovács Péter a gyárteleppel kapcsolatos további információval máig adós maradt. A Magyar Hang viszont felidézte: hiába láttak a kínai befektetők fantáziát a lepusztult ipari parkban, tavaly augusztus óta sok minden nem történt. „Egyetlen melós szokott itt kapirgálni” – mondta a portál újságírójának a telep portása. Ha ez tényleg így van, az egykori Ikarus területéből egyhamar nem lesz kereskedelmi és logisztikai központ, s mostanában elektromos autók összeszerelését sem kezdik meg. (Az Ikarus történetéről a blogomon itt, itt, itt és itt olvashatnak már-már folytatásos regényt.)
A valamikori „szocialista táborban” piacvezető buszgyár történelme a rendszerváltozás után szinte törvényszerűen ért véget, mert a KGST megszűntével elveszítette megrendelői sorát. Másfelől meg a cég összeomlása nem volt szükségszerűen megírva, hiszen a vállalatnál fejlesztettek a világpiacon is versenyképes buszokat, bár mindezen utólag már felesleges sajnálkozni. Így jártunk, és ezt kényszerűen tudomásul kell venni. Mindazonáltal kérdéses, hogy legalább befolyt-e a kerületi önkormányzat kasszájába az elmaradt iparűzésiadó-bevétel. Kovács Péter erről az egymilliárdos tételről nem beszélt azóta sem.
„Azért körbejárunk, mert talán utoljára. Monumentális csarnokokban taposunk bokáig a törmelékben, a korlátok nélküli lépcsősoron az egyik terem kupolájáig jutunk. A ricsajozó madárrajoktól hangos, rozsdásodó fémszerkezetet a természet uralja, az elporladt betonból fa nagyságú cserjék törnek utat a fény felé. Ez már valóban a vég” – írja a Magyar Hang. Úgy fest, igazuk van, mert ez már tényleg a vég lehet.
Mellesleg odakint „apró, bizalmatlanul morcos küldöttség” várta az újságírót – olvasható a cikkben –, amelynek tagjai talán az új tulajdonos emberei lehetnek. „A férfiak a háttérben maradnak, a valószínűleg tolmács hölgy viszont mellénk szegődik, a kínai piacok árusaihoz mérten is súlyosan tört magyarsággal tudakolva ittlétünk okát” – derül ki az írásból. Neki a Magyar Hang munkatársa magyarázza, hogy „a magyar buszgyártás mennyire fontos, szimbolikus, már-már kegyhelye ez, de vagy nem érti, vagy nem hiszi, hogy amatőr Ikarus-túrát tartunk, úgyhogy az arcára rajzolt kényszermosollyal velünk baktat egy darabig, s csak akkor marad el beszélgetni, amikor belefutunk a valóságosan egyetlen fizikai alkalmazottként lehullott vakolatot lapátoló munkaerőbe”.
Ha ez igaz, akkor tényleg itt van a vég, és az egykori Ikarus telephelye visszavonhatatlanul az enyészetté válik. Csak halkan kérdezem: kedves polgármester úr, ön mit tud minderről, valamint a kerületet megillető elmaradt adóbevételekről?
(Fotó: magyarhang.hu)
